Keresés

Keressen a Ford Petrányi weboldalán

Peter Zumthor: Az anyagok embere

Peter Zumthor svájci építész a világ építészeinek és formatervezőinek inspirálója

Az építészetről

Építészetéről szóló megállapítása – ami minden építészetet meghatároz – egyszerű, majdhogynem földhözragadt: „Amikor belekezdek, az első gondolatom egy épülettel kapcsolatban az anyag. Azt hiszem, erről szól az építészet. Nem a papírról. Nem a formákról. A terekről és anyagokról.” Zumthor mindig üdítően nyíltan beszél az építészet szerepéről, és gyakran figyelmen kívül hagyja az újságírók és oktatók próbálkozásait, hogy munkáját elvont intellektuális elképzelésekhez kössék. Ez jó részben viszonylag szerény neveltetéséből adódik – asztalosinasként kezdte.

Erős gyökerei is indokolhatják ezt a svájci Graubünden kantonban. Bár világszerte elismert és számos nemzetközi megbízást kap, Zumthor a mai napig az apró svájci faluban, Haldensteinben működteti az irodáját. Zumthor erősen hiszi, hogy az építészet érzelmi élmény, és az épületeket nem értelmezni, hanem érezni kell. Tehát valószínűleg nem véletlen, hogy pályafutása során a legtöbbet dícsért épületei közül sokat nemcsak hogy Svájc azon részén építették fel, ahol felnőtt, hanem ezeket úgy tervezte meg, hogy ezeknek a kis közösségeknek az életében fontos szerepet játsszanak. Ezek között van általános iskola Churwaldenben, idősek háza Churban, a kanton székhelyén, a művészeti múzeum Churban, és az egyszerű, de csodálatosan visszafogott St. Benedict kápolna, amelyet Sumvitgban építettek fel.

Zumthor tervei

Sokan úgy gondolják, hogy Zumthor akkor fejlesztette ki magában az építészet mélyreható ismeretét és a különböző építőanyagok kifinomult használatát, amikor első munkahelyén egy svájci önkormányzatnál a történelmi emlékhelyek megőrzésén dolgozott állagmegóvó építészként. Igaz vagy sem, ez olyan sajátság, ami a mai napig hatással van a munkáira – mint például a legelismertebb jelenlegi projektjeinek egyikén, a Norvégiában, Allmannajuvetben épülő cinkbányászati múzeumon látható. Allmannajuvet egy eldugott, erdős szurdok a Storelva folyó mentén. A XIX. század végén egy hatalmas cinkbánya volt itt, ma pedig a helyi múzeum része. Zumthor épületében munkájának legalább három visszatérő témája egyesül: a fogékonyság a terület helyi történeti jelentősége iránt, hiszen a bánya a helyi ipari örökség kulcsfontosságú része. Emellett őszinte összpontosítás a gyakorlatiasságra.

Az építészet, mint fizikai élmény

Zumthor projektek iránti érzelmi kötődése azt is megmagyarázza, miért kell alaposan megismernie az építési területet a tervezés során. „Nemcsak gondolok a helyre. Oda is megyek, mert az élmény így teljesedik ki valójában.” Az elhivatottság, hogy épületei biztosan illeszkedjenek a környezetükbe, jól látható Zumthor leghíresebb külföldi megbízásán, az Ausztriában, Bregenzben épített Kunsthauson (művészeti galéria) , amely egy üvegből és betonból épült kocka a Boden-tó partján. Így magyarázza: „Kívülről az épület úgy néz ki, mint egy lámpa. Összegyűjti az ég változó fényeit és a tó páráját. Fényt és színeket tükröz vissza… attól függően, milyen szögből és milyen időjárásban nézik.”

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek nekünk, hogy a lehető legjobb szolgáltatást nyújthassuk.